10.Fejezet

Helló! Nagyon,nagyon csalódott vagyok. Az előző részhez nem érkezett egy vélemény sem. Egyáltalán van aki olvass? Van akit érdekel az írásom?:(( Ha kapok véleményt akkor látom értelmét a blognak tehát fojtatom ha nem akkor megszüntetem. Szóval azt kérném ha érdekel kommenteljetek,pipáljatok.Köszönöm mindenkinek! Xx.

10.Fejezet

*Claire szemszöge*
-Tom miatt?-erre barátnőm nem mondott semmit csak csendben ült tovább. -Szóval miatta. Lara, figyelj nem mind ugyanolyan és..
-Nem te élted át!-vágott szavamba hirtelen.
-Tudom.-hajtottam le fejem.-De most már itt vagyok. Tom Bradforban,mi pedig Londonban vagyunk. És őszintén:tényleg kinéznéd Louisból,hogy ilyet tegyen?-még mindig nem szólt semmit csak az ujjával játszott,hogy elterelje a gondolatait. Mindig ezt csinálja.-Lara!-Szóltam rá kicsit erélyesebben.-Válaszolj.
-Nem tudom,Claire. nem tudom.Én szeretném elhinni,hogy nem,de..-itt megállt és könnyezni kezdett.
-Nyugi.-megöleltem és a hátát simogattam,hogy lenyugtassam.
-Köszönöm.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hogy mindig megvigasztalsz.
-Erre vannak a barátok. Nem?-mosolyogtam rá.
-De.-mosolygott most már ő is és törölgette könnyeit.
-Akkor most felhívod Louist és megkérdezed,hogy nincs-e kedve találkozni valamikor. Oké?
-Muszáj?
-Igen.-ezzel felálltam és a szobámba sétáltam. Elővettem a laptopom és felnézem twitterre ahol semmi érdekes nem történt így megnéztem az e-mailjeimet. Levél az egyetemtől. Az állt benne,hogy beajánlottak egy modellekkel foglalkozó céghez nyári munkára. ÚrIsten! De jó! Végre valami el tereli a figyelmem Zaynről..vagyis Harryről.. Áh mindegy. Azt írják,hogy menjek be a céghez ma fél kettőre. Hogy mi? Ma? Basszus.Rá néztem az órára ami 11:26-ot mutatott. Basszus. Nem két perc mire elkészülök ha jó benyomást akarok kelteni. Két órám van mindenre. Elkészülni és odaérni. Becsuktam a laptopot és magam mellé helyeztem. Felkaptam egy egymáshoz illő bugyit és melltartó szettet és a fürdőbe siettem. Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a - mivel meleg van - langyos vizet. Megmostam a hajam a kedvenc citrusos samponommal és megmosakodtam a hozzá illő citrusos tusfürdőmmel. Kimásztam a tusolóból és magamra csavartam a kedvenc puha törülközőm. Fel itattam a vizet a testemről és felvettem a fehérneműm. Megtöröltem a hajam is,beálltam a tükör elé és kifésültem,majd el kezdtem szárítani. Kivasaltam és egy szoros lófarokba fogtam. Fel raktam egy szolid de még is látható sminket ami egy cicás tusvonalból,szempillaspirálból és egy kis szájfényből állt. Visszamentem a szobámba és felvettem egy csinos,visszafogott de azért eléggé dögös szettet és ezzel késznek is nyilvánítottam magam.

Ránéztem az órára: 12:58. Pont jó. Fél óra alatt lazán odaérek. Lementem a konyhába ahol Lara éppen mosogatott.
-Na?-léptem elé.
-Tyűha. Te aztán dögös vagy.-mért végig.
-Köszi. Nagyon izgulok.
-Nem kell. Tudod mi a megszokott szöveg: Csak légy önmagad.
-Hát oké.-mosolyodtam le.-Indulok. Nem szeretnék elkésni.
-Rendben ügyes légy!-kiáltott utánam.
-Az leszek.-kiáltottam vissza kicsit sem szerényen.

Húsz perc alatt oda értem a hatalmas épülethez. Mellette megpillantottam egy Starbucksot. Felcsillantak a szemeim és mivel volt még egy kis időm gondoltam bemegyek. El indultam felé amikor egy nem várt személyt pillantottam meg aki éppen onnan sétált ki. Harry. Basszus mit csináljak?! Észrevett. Közeledik.
-Szia Claire!-lépet hozzám és két puszit nyomott az arcomra.Aztán éreztem égető tekintetét,ahogy végigmér.-Nagyon csinos vagy.
-Szia.Köszönöm.-jöttem zavarba kicsit és éreztem,hogy arcom elönti a pír-Mit keresel itt?-Mit keres itt? Vajon mit? Olyan hülye vagyok.
-Minek tűnik?!- nevetett és feljebb emelte a kezében tartott italokat. Amire én csak kínosan felnevettem. 
-Jogos. Bocsi de nekem most mennem kell. Majd beszélünk.
-Okés. Szia.-mosolygott .Úr Isten milyen édes. Nem! Most nem gondolhatok ilyenekre. Folytattam utam és immáron sikerült beérnem a kávézóba. Hálát adtam amiért kevesen voltak mert sietnem kellett.
-Jó reggelt!-mosolyogtam az eladó csajra,aki unottan nézett maga elé-Egy Jeges Caramel Macchiatot kérek elvitelre,Claire névre.- Kifizettem és arréb sétáltam ahol átvettem az italom. Belekóstoltam a nevemmel ellátott pohár tartalmába és hihetetlenül jól esett,ahogy a hűvös  folyadék  végig folyt a torkomon.
Amíg a hatalmas épülethez sétáltam elfogyasztottam az italom és a poharat egy szemetesbe kidobtam és a recepcióhoz sétáltam. Ott kaptam útba igazítást,hogy a 7. emeleten találom Darin Hegings az ügynököm. A lifthez sétáltam és megnyomtam a 7-es gombot. Mi van ha nem tart szépnek? Ha nem tart alkalmasnak? Még talán vissza tudok fordulni. Ekkor kinyílt az ajtó és egy fiatal,szőke hajú nő állt előttem. 
-Jó reggelt!-köszönt kedvesen.- Claire igaz?
-Öhm.. Jó reggelt. Igen. Claire Claine-nyújtottam kezet amit ő készségesen elfogadott és megrázta.
-Elayne Storml.
-Örvendek.-mosolyogtam rá.                       
-Gyere elvezetlek Darinhoz.
-Köszönöm.
Így tett. Elindult egy vékony folyosón és bekopogott egy ajtón ahonnan egy mély,rekedtes hang közölte,hogy szabad így Elayne kitárta előttem az ajtót és ahogy beléptem be is zárult mögöttem. Egy hatalmas szürke szobában találtam magam,ahol szürke,fehér és fekete bútorok és modern díszek kombinációját lehetett látni. Szemeim elkerekedtek ahogy megláttam a hatalmas íróasztal mögött ülő embert. Egy modellügynökség vezetőjét ősz,kopaszodó ötvenes férfinek képzelnénk el de az irodai székben egy húsz év körüli,igen helyes,dús barna hajú fiút pillantottam meg.

-Khmm.-köhintettem egyet,hogy felnézzen rám,mert el volt merülve London bámulásában az egyik hatalmas ablakon keresztül.Amikor megpillantott felpattant és elém lépett. 
-Oh. Szia. Mármint remélem nem gáz ha tegeződünk. 
-Nem. Persze.
-Aron Hegings.-nyújtott kezet én pedig megráztam.
-Claire Claine. De nem Darin Hegings..?!
-De. Vagyis nem. Az apám Darin Hegings. Ő most üzleti úton vagy min van-itt kicsit elnevette magát ügyetlenségén,majd folytatta-és megkért,hogy ugorjak be helyette pár napra.-magyarázta. 
-Értem. Azt hiszem.-zavarba jöttem ahogy folyton engem pásztázott szemével. Pillantása égette a bőrömet.
-Akkor gyere,üljünk le.-tessékelt az asztala felé. Leültünk ő pedig a laptopján kezdett keresgéli. Gondolom az adataimat.
-És akkor te veszed majd át apukád helyét ha ő nyugdíjba megy? Vagy te is a modell szakmában szeretnél beilleszkedni? Ha nem akarod akkor persze nem kell elmondanod és bocs,ha tolakodónak találsz.-Te jó ég! Mit művelek?! Ezzel most lehet,hogy mindent elcsesztem.
-Nem vagy tolakodó. Semmi baj. Igazából én fotósnak tanulok. Apám megengedi,hogy itt dolgozzak nyári munka gyanánt. Szerinte itt szerezhetek tapasztalatot úgy,hogy ő is látja. 
-Az jó.
-Ó meg is vagy. Claire Claine. Mindjárt 16 éves, vagyis mindjárt 17 és Bradfordban született. Nyári munkára jelentkezik a céghez. Ajánlotta a Londoni Modellképző.-sorolta fel az adataimat.Én pedig bólogattam.
-Portfóliód gondolom még nincs.
-Nincs. Ez baj?
-Nem. Ez esetben itt kell megcsinálnunk.És most én leszek a szolgálatodban ez ügyben.Gyere,menjünk át a fotó szobámba.
Követtem őt ahol megcsináltuk a fotókat.Nagyon élveztem.És Aron is folyamatosan dicsért.
-Nagyon ügyes voltál. Szuperek a képeid. És mivel most én vagyok a főnök vedd úgy,hogy bebiztosított helyed van.-kacsintott hihetetlenül dögösen.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakába.-Bocsi..én csak úgy örülök. Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj.-emelte fel a fejem és tekintetét az enyémbe fúrta.A szeme gyönyörű barna színű. Az illata pedig teljesen elkábított.. Elvesztem érintésébe.