Sziasztok! Haladás emberek! Legalább pipáltatok az előző résznél.:) Köszönöm:) Már ez tök jól esik! Szóval van aki olvas:) Remélem most kapok pár megjegyzést is;) Előre is köszönöm! Imádlak titeket!♥Ui: Tudom,hogy nagyon rövid lett de pár napon belül új rész:)♥ Xx.
11.Fejezet
*Claire szemszöge*
Aron arca csupán pár centire volt az enyémtől. Már-már azt hittem meg akar csókolni - és bár még nem tette - már most bűntudatom volt. Ez nem fair Harryval.. és Zaynel szemben. Az orrunk már majdnem érintkezett amikor hirtelen elkapta a fejét.
-Nincs kedved meg inni valamit?-mosolygott rám amikor már fél lépéssel hátrébb volt tőlem.
-De persze.-mosolyogtam és hihetetlenül megkönnyebbültem.
-Akkor gyere. Itt mellettünk van egy Starbucks.
-Tudom..-motyogtam magamba.
-Tessék?
-Semmi,csak tudom,mert ide fele bementem.-nyögtem ki végül,ügyetlenül.
-Értem. Akkor mehetünk?-nézett le rám mosolyogva.
*Starbucksban*
Beültünk egy boxba a rendeléssünkel. Mindketten egy-egy Jeges Caffé Americanot ittunk. Én rendeltem hozzá egy fekete áfonyás muffint,Ő pedig egy csokisat.
Sok mindenről beszélgettünk,amikor egyszer csak feldobta - mostani helyzetemben - a legkínosabb témát.
-És van barátod?-Most mit mondjak?! Oké,hogy Harryvel elvileg együtt vagyunk..de Zayn? Még magamban se tisztáztam,hogy mit akarok és,hogy mit érzek. El mondjam neki vagy se? Alig ismerem de valahogy mégis úgy érzem,hogy megbízhatok benne. Nem tudom..
-Hahó Claire. Még itt vagy?-lóbálta előttem a kezét Aron.
-Öhm..igen bocsi. Szóval mondjuk,hogy van barátom de ez elég bonyolult helyzet.-vakartam a fejem.
-Nem kell elmondanod ha nem szeretnéd. De megbízhatsz bennem.-a kezét az enyémre helyezte és biztatóan megszorította.
-Jó,szóval az a helyzet,hogy ugye még Bradforban éltem és volt egy nagyon jó..pontosabban legjobb barátom aki egyébként fiú és úgy hívják,hogy Zayn.-kezdtem a mesélésbe.- Szóval nagyon jóba voltunk de én olyan szerencsétlen vagyok,hogy belé szerettem. Nagyon nehéz volt az a pár év. Minden nap látni és tudni,hogy nem lesz soha köztünk semmi...a barátságon kívül.-javítottam ki magam.-Már-már kezdtem belenyugodni a helyzetbe és elfogadni azt. Aztán bíztattam őt,hogy jelentkezzen az X-factorba és be is került,de úgy,hogy összerakták őt négy nagyjából vele egyidős fiúval. Így ők lettek a One Directrion. Eljött,hozzám ezzel a négy sráccal bemutatni őket. Egyikőjük tök szimpi lett: az Ő neve Harry. Randiztam vele és amikor vele voltam sikerült elfelednem Zaynt. Aztán ide - Londonba - jött Zayn és ugye a banda többi tagja. Közben én kaptam egy üzenetet a modell sulitól,hogy fel vagyok véve és hát ugye jöttem nyári munkára. De ahogy Harryvel egyre közelebb kerültünk egymáshoz úgy Zaynel egyre távolabb.. Elmentem hozzá megbeszélni a dolgokat és bejelentette,hogy szeret. És én pedig nem tudom,hogy mit tegyek mert mindketten fontosak a számomra és..-itt nem bírtam és kigördült szememből az első könnycsepp.
-Hé, nyugi. Először is nem vagy szerencsétlen. Másodszor pedig beszélned kéne mindkettővel,vagy ha még nem állsz készen rá akkor hanyagold kicsit őket,hogy átgondol,hogy mit is szeretnél. És ne azt tedd amit mások akarnak. Azt tedd ami neked jó.-vigasztalt és átnyújtott egy zsebkendőt.
-Köszönöm.-törölgettem könnyes szemeim.
-Nincs mit.-mosolygott kedvesen.
-Full gáz,hogy itt bőgök a főnököm fiának akit nem is ismerek.-nevettem fel kínosan.
-Nem gáz. És azon pedig változtathatunk,hogy nem ismersz. Ma este egy mozi?
-Oké. És tényleg köszönöm,hogy ilyen jófej vagy velem.-erre nem mondott semmit csak mosolygott. Még beszélgettünk egy fél órát aztán hazaindultam.
Lara otthon vacsorát csinált. Felültem mellé a pultra és nézem mit csinál,közben pedig mindenről beszámoltam. Aronról,a rögtönzött fotózásról,a kiborulásomról és az esti moziról. Jó ötletnek tartja ha kimozdulok.
-Hahó Claire. Még itt vagy?-lóbálta előttem a kezét Aron.
-Öhm..igen bocsi. Szóval mondjuk,hogy van barátom de ez elég bonyolult helyzet.-vakartam a fejem.
-Nem kell elmondanod ha nem szeretnéd. De megbízhatsz bennem.-a kezét az enyémre helyezte és biztatóan megszorította.
-Jó,szóval az a helyzet,hogy ugye még Bradforban éltem és volt egy nagyon jó..pontosabban legjobb barátom aki egyébként fiú és úgy hívják,hogy Zayn.-kezdtem a mesélésbe.- Szóval nagyon jóba voltunk de én olyan szerencsétlen vagyok,hogy belé szerettem. Nagyon nehéz volt az a pár év. Minden nap látni és tudni,hogy nem lesz soha köztünk semmi...a barátságon kívül.-javítottam ki magam.-Már-már kezdtem belenyugodni a helyzetbe és elfogadni azt. Aztán bíztattam őt,hogy jelentkezzen az X-factorba és be is került,de úgy,hogy összerakták őt négy nagyjából vele egyidős fiúval. Így ők lettek a One Directrion. Eljött,hozzám ezzel a négy sráccal bemutatni őket. Egyikőjük tök szimpi lett: az Ő neve Harry. Randiztam vele és amikor vele voltam sikerült elfelednem Zaynt. Aztán ide - Londonba - jött Zayn és ugye a banda többi tagja. Közben én kaptam egy üzenetet a modell sulitól,hogy fel vagyok véve és hát ugye jöttem nyári munkára. De ahogy Harryvel egyre közelebb kerültünk egymáshoz úgy Zaynel egyre távolabb.. Elmentem hozzá megbeszélni a dolgokat és bejelentette,hogy szeret. És én pedig nem tudom,hogy mit tegyek mert mindketten fontosak a számomra és..-itt nem bírtam és kigördült szememből az első könnycsepp.
-Köszönöm.-törölgettem könnyes szemeim.
-Nincs mit.-mosolygott kedvesen.
-Full gáz,hogy itt bőgök a főnököm fiának akit nem is ismerek.-nevettem fel kínosan.
-Nem gáz. És azon pedig változtathatunk,hogy nem ismersz. Ma este egy mozi?
-Oké. És tényleg köszönöm,hogy ilyen jófej vagy velem.-erre nem mondott semmit csak mosolygott. Még beszélgettünk egy fél órát aztán hazaindultam.
Lara otthon vacsorát csinált. Felültem mellé a pultra és nézem mit csinál,közben pedig mindenről beszámoltam. Aronról,a rögtönzött fotózásról,a kiborulásomról és az esti moziról. Jó ötletnek tartja ha kimozdulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése