2014. április 4., péntek

9.Fejeztet

Hy! Bocsánat,hogy nagyon sokat csúsztam a résszel. Bevallom őszintén,hogy semmi ihletem nem volt. Ez sajnos meg is látszik:( Bocsi:( *Kiskutyaszemek* Kissé csalódott vagyok mert nem kommenteltek és rendszeres olvasóim száma sem gyarapodott.:( De nem csüggedek mert azért belül remélem,hogy tetszik az amit írok:) Na mindegy. Köszönöm minden látogatómnak/olvasómnak. Hatalmas öleléééés♥ Xx. 




9.Fejezet

*Claire szemszöge*
Hogy mi? Nem ez nem lehet. Miért? Baszki. Most,hogy végre talán sikerülne végleg elfelejtenem Őt,bejelenti,hogy szerelmes belém. Remek.Most,hogy végre találtam egy fiút aki kedves,aranyos és szeret. De Zayn is szeret,nem csak Harry. Összejátszottak ellenem? Harry tegnap jelenti be,hogy mély érzéseket táplál felém,ma meg Ő. Most mit tegyek? Választ kell adnom neki.. de mit?
-Zayn.. nekem barátom van..
-Tudom.-hajtotta le a fejét-Ezért nem akartam elmondani..
-Nekem most mennem kell.-álltam fel.
-Ilyenkor nem mehetsz haza. Egyedül meg főleg nem!
-Itt sem maradhatok Zayn! 
-Aludj a szobámban én majd alszok a kanapén és nem kell beszélgetnünk ha nem szeretnél. De nem engedlek ilyenkor el. Veszélyes.
-Oké.. 
-Gyere, adok pizsamát.Fürödtél már?
-Igen,köszi.
Követtem a szobájában ahol adott egy pólót amibe - miután kiment - gyorsan belebújtam és bemásztam az ágyba ahol jó ideig forgolódtam. Nem lehettem egyedül. Ott voltak a gondolataim amik versenyt játszottak a fejembe. Végül sikerült elaludnom de nem sokáig. Egész éjjel forgolódtam.Néha el-el bóbiskoltam pár percekre. Így ment ez reggelig..

*Másnap reggel*
Felkeltem és ránéztem az órámra. 6 óra. Nem aludtam túl sokat az éjjel. A szemem fájt a sok sírástól. Gyorsan kipattantam az ágyból és a fürdőbe siettem ahol csendben rendbe szedtem magam. Próbáltam minél csöndesebben kiosonni a házból,hogy ne keltsem fel. Sikerült. Lassan ballagtam haza a Londoni utcán ahol már ilyenkor nagy volt a forgalom.
Mikor hazaértem Lara még aludt. Felballagtam a szobámba,fáradtan bedőltem az ágyba és elaludtam.

*Zayn szemszöge*
Nyolc körül keltem. Megmostam a mosdóba az arcom és kimentem a konyhába ahol főztem két adag kávét és sütöttem tükörtojást. Ezeket rápakoltam egy tálcára és lassan,csendben benyitottam a szobámba. Azt hittem,hogy Claire még békésen alszik,de mikor beléptem szembesültem a valósággal és az üres ággyal. Leültem rá és magam mellé tettem a tálcát,arcomat a kezembe temettem megdörzsöltem.
 Miért csináltad ezt? Minek mondtad el? Ezzel elrontottál mindent! Gratulálok seggfej-szidtam magam. Hülye voltam. Tudom. Ezért is akartam kerülni. Hogy kiverjem a fejemből. Nem jött be a tervem. Most kattoghatok azon,hogy mit gondol..hogy mit érez..

*Lara szemszöge*
Fogalmam sem volt róla,hogy hol van Claire mert tegnap este nem tudtam elérni ugyanis itthon hagyta a telefonját és nem is szólt. Először nagyon megijedtem,de aztán rájöttem,hogy csak is Harrynél lehet mert mást nem ismerünk igazán Londonban akivel olyan szoros kapcsolatban volnánk. Kivéve Zayn,de vele nem beszél mostanában,bár nem tudom,hogy miért. Csináltam egy teát amit lassan kortyolni kezdtem amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Ijedtemben elejtettem a bögrét és gyorsan hátrafordultam. 
-Bocsi. Nem akartalak megijeszteni.-hajtotta le fejét barátnőm majd átszelte a köztünk lévő távolságot,nyakamba ugrott és keservesen zokogni kezdett.
-Mi a baj? Hé. Hallod?-fordítottam szembe magammal.
-Minden. Lara,én nem tudom mit tegyek. Kérlek segíts.-egyre szaporábban potyogtak könnyei.
-Először is: ülj le a kanapéra mindjárt megyek készítek teát neked..és egy másikat magamnak utána pedig elmeséled,hogy mi történt.-mosolyogtam rá.
Így is tettünk. Mindent elmesélt miközben elfogyasztottunk teáinkat. 
-Nem könnyű helyzet de ügyes lány vagy te. Meg fogod oldani.-öleltem át.
-Köszönöm. Egyenlőre csak annyit tudok,hogy nem szeretnék egyikükkel sem találkozni..
-Ez érthető. Kell egy kis idő mire át gondolod,hogy mit szeretnél.
-És mi van veled meg Louissal? Halljak legalább valami jó hírt is.
-Elmentünk bulizni de semmi komoly. Nem szeretnék kapcsolatot.-válaszoltam kedvetlenül.
Pár percig csendben ültünk lehajtott fejjel amikor hirtelen felszólalt.
-Tom miatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése