1. Fejezet

Hy everybody!  Gyorsan szólnék pár szót. Mivel ez az első blogom, még elég tapasztalatlan vagyok és ezért szeretném ha kommentelnétek,hogy mit csináljak máshogyan. Előre is köszönöm mindenkinek. Jó olvasást!:)<3 

I .fejezet

*Claire szemszöge*

Sziasztok!-köszöntem oda Zaynnek és Larának akik már a suli előtt álltak és beszélgettek.

-Szia!- ölelt át Lara.

-Szia Claire!-lépett hozzám a barna hajú fiú és átölelt,majd kissé eltolt,hogy szemügyre vegyen-Jó a hajad.

-Köszönöm-pirultam el, bár reméltem,hogy nem túl látványosan.Ő csak pimaszul vigyorgott,egyből tudtam,hogy észrevette.

-Indulnunk kellene órára.-Törte meg Lara a csendet aminek én nagyon is örültem.                 -Renden,induljunk-indultam el a suli felé-Nem jöttök?-néztem hátra nevetve mire mind a ketten neki iramodtak.

*Tanítás után*

-Arra gondoltam el mehetnénk ma este valahová,hiszen úgy is péntek van.-szólalt meg hirtelen Lara amikor haza felé sétáltunk.Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem,hiszen én szoktam neki könyörögni,hogy mozduljunk ki.

-Oké persze,de ez most,hogy jött neked?

-Egyszerűen ki akarok mozdulni és nem otthon ülni.

-Hát jó. Akkor mondjuk 8-kor találkozzunk nálam?

-Oké. Akkor 8-kor. Szia-Ölelt meg és már indult is haza felé.

Mikor haza értem nem találtam az előszobában és a nappaliban senkit,a konyhába belépve láttam meg anyut amint éppen főz.Köszöntem neki és tudattam a terveimet estére.Szerencsére jó hangulatban volt így probléma nélkül elengedett és mivel apu üzleti úton van így tőle nem kell engedélyt kérnem.Fel mentem a szobámba és elkészülődtem. A ruhát amit felvettem még Zaynnel választottam.Zayn. Basszus,hogy megint ő jár a fejemben. Miért nem tudok ismét csak barátként tekinteni rá?Miért? 

Már teljesen elmerültem a gondolataimban amikor kopogtattak.

-Claire. Én vagyok az, Zayn. Bejöhetek?

-Gyere!

-Hú de jól nézel ki. Ismerős ez a ruha.-vigyorgott.

-Emlékszel még rá?-csodálkoztam.

-Hogy ne emlékeznék? De hova ilyen csinosan?

-Larával meg beszéltük,hogy ki mozdulunk valahova. A Starshakesre gondoltam.

-Mehetek?-csillant fel két gyönyörű sötétbarna szeme.

-Persze.-hogy is mondhattam volna nemet?!-Várj!Mennyi az idő?

-Nyolc óra két perc.

-Akkor gyere lehet,hogy Lara már  vár minket.-Húztam le magam után a lépcsőn.

-Na itt van a szerelmes pár!

-Fogd be Rob!-förmedtem a kanapén terpeszkedő öcsémre.

-Bocsáss meg drága nővérkém nem akartam megzavarni a turbékolásotokat.

-Pedig sikerült.-vigyorgott kacéran Zayn. Robnak tátva maradt a szája én pedig csak vihogtam.

-Indulhatunk?

-Persze.-kacsintott rám.

-Elmentünk!-kiáltottam,hogy anyu is meghallja amikor válaszolt egy "oké"-t elindultunk. Lara már a kapu előtt várt minket.

-Bocsi a késésért,csak az idegesítő öcsém..-mentegetőztem.

-Oké,oké csak induljunk már- sürgetett barátnőm. Egész úton azon gondolkodtam ami a házban történt..