5.Fejezet

Helló mindenki! :) Itt az új rész. Remélem élvezni fogjátok! Jó olvasást! Xx.                                                                                                         UI: Köszönöm a segítséget Em-nek:)♥

5.Fejzet

*Zayn szemszöge*

A próbák jól haladtak, már csak egy nap választott el minket a mentorházi fellépéstől. Nagyon izgultunk mind az öten. Nagyon szeretnék bejutni,ahogy a többiek is. De van egy kis bökkenő a dologban. Ha bejutunk akkor Londonba kell költöznöm,amivel nem is lenne különösebb baj csak egy: Claire! Ha Claire Bradfordban él én pedig Londonba akkor mikor láthatjuk egymást? Nehezen de be kell vallanom magamnak,hogy valóban jóval többet érzek iránta mint puszta barátság. Azt nem tudom,hogy szerelem-e,de be kell vallani tényleg vonzó lány,és kedves,és vicces,és aranyos,és még reggelig sorolhatnám a jó tulajdonságait...

-Hé Zayn te figyelsz?-zavart meg Liam a gondolkodásomban.

-Mi? Persze. Mit is mondtál?

-Lány van a fejében. Mi van veletek? Te és Harry is becsajoztatok?-incselkedett Louis. 

-Harry becsajozott?-nézett fel Niall a hamburgere mögül.

-Elvileg.Tényleg ha már itt tarunk hol van Harry?

*Harry szemszöge*

Clairerrel napok óta nem beszéltem. Remélem nem haragudott meg rám a csók miatt.Élveztem a társaságát és nem akartam,hogy ne találkozzunk többet. De volt egy nagy gond.Szombaton mentorház és ha bejutunk az élő showba akkor itt kell maradnunk Londonba. Akkor,hogy fogom látni? Bár még csak egy randink volt de nagyon megkedveltem.

-Hát itt vagy.-ült le mellém Zayn-A többiek keresnek.

-Csak ki jöttem inni.

-Értem. Figyelj Harry,kérdezhetek valamit?

-Persze haver nyugodtan. 

-Mennyire komoly Clairerrel?

-Egy randink volt ami nagyon jó volt. Rengeteget beszélgettünk és nagyon meg is kedveltem,de a végén én barom elcsesztem az egészet.

-Mit csináltál? Erőszakoskodtál vele?-lett egyre ingerültebb barna barátom.

-Dehogy! Csak megcsókoltam és bár akkor azt mondta,hogy nem haragszik de azóta nem is írt meg semmi.

-Várj! Azt mondtad,hogy megcsókoltad?-akadt ki eléggé.

-Igen. Miért? Azt mondtad nem zavar ha nyomulok Clairre.

-Mert nem is. Csak furcsa volt,hogy az első randin egyből.

-Tudom.-hajtottam le a fejem.

-Hát itt vagytok!-ugrott mellém Louis.-Gyertek mert próbálnunk kell!

-Megyünk.-mondtam és indultunk is a próba terembe.

*Claire szemszöge*

Nem tudtam mit tegyek. Lara azt javasolta,hogy hagyjam lógva Harryt kicsit és gondoljam át,hogy mit is szeretnék. Azt hiszem sikerült átgondolnom. El akarom felejteni Zaynt. Muszály. És Harry nagyon aranyos és kedves is. Azt hiszem belé tudnék szeretni. Csak időt kell ennek a kapcsolatnak adnom. Gondoltam,hogy felhívom Harryt,hogy nehogy azt higyje,hogy haragszom a múltkori csók miatt.Mert nem is haragudtam,sőt csodálatos volt. 

-Halló?

-Szia Harry! Claire vagyok.

-Szia! Mi újság? 

-Semmi érdekes nincs. Veletek? Hogy telnek a próbák?

-Fárasztóan. Figyelj, én azt hittem haragszol és időt akarsz.ezért nem hívtalak.

-Már mondtam akkor is,hogy nem haragszom.

-Biztos?

-Biztos. 

-Akkor jó. Most mennem kell de majd beszélünk?

-Persze.

-Remélem minél hamarabb találkozunk. Szia.

-Szia.
Most már nyugodtabb a lelkem,hogy sikerült megbeszélnem vele,viszont Zaynről napok óta nem tudok semmit. Nem keres,pedig hívtam többször is. Talán kerül? De miért? Hiszen maximum nekem lenne okom,hogy ki verjem a fejemből. De akkor is nagyon jó barátom és nem akarom ilyen szempontból elveszíteni. Gondoltam,hogy fel nézek facebookra és meg nézem az e-maileimet. Megnyitottam az e-mail fiókom és volt benne egy levél. Láttam,hogy a Londoni modelliskolából kaptam levelet. Pár héttel ezelőtt jelentkeztem. Nagyon szerettem volna bejutni. Az álmom az az iskola. Megnyitottam a levelet és gyorsan olvasni kezdtem. Tátott szájjal és már-már szinte lesokkolva ültem a laptop előtt. Felvettek! Őrület. Alig akartam elhinni. Lefutottam a lépcsőn és anya nyakába ugrottam.
-Mi ez a nagy vidámság?-kérdezte mosolyogva.
-Úr Isten anya! El se fogod hinni! Felvettek!-ujjongtam.
-A Londoni iskolába?
-Igeeeen!
-Ez igazán nagy szó! Gratulálok kislányom!
-Mihez gratulálsz?-lépett apu a szobába.
-Ahhoz,hogy felvették a lányunkat a Londoni iskolába.
-Értem. Hát gratulálok drágám. Tudtam,hogy sikerül elvégre én vagyok az apád.
-Nagyon vicces,de köszönöm.
-És mikor kell menned?
-Vasárnap indulok.
-De hiszen az holnap után van. 
-Igen elég sietős, mert ugye én jelentkeztem nyári gyakorlatra is.
-Akkor akár el is kezdhetsz pakolni mert még sok mindent el kell intéznünk. Keresni kell egy helyet ahol laksz. Basszus.Megyek és lefoglalom a repülőjegyeket.-hadarta izgatottan anyám.

-Oké.
Felmentem a szobámba és a szekrényem tartalmának felét bőröndökbe gyömöszöltem. Kint hagytam ruhákat amiket még az itthon töltött másfél napban töltök és amit az utazáskor veszek fel. 
Egy órányi pakolászás után eszembe jutott,hogy el kellene újságolnom Larának. Fel kaptam a cipőmet és indultam is barátnőmhöz.
Lara tátott szájjal figyelte amikor meséltem neki a dolgokat.Miután elmeséltem csendben ültünk és ő csak lehajtott fejjel ült ágya szélén. Láttam rajta,hogy nincs minden rendben. 
-Na jó. Ne is akard titkolni. Mi a baj?
-Tök mindegy.
-Lara!-ordítottam rá.-Hogy a picsába lenne már mindegy?-ledöbbent arccal ült előttem.-Sajnálom,nem akartam kiabálni csak tudod milyen ideges vagyok amikor eltitkolsz előttem valamit..
-Tudom és inkább én kérek bocsánatot. Az van,hogy Tom...-itt megakadt és elkezdtek hullani a könnyei.

-Mi van vele? Mi történt?
-Szakítottunk.
-De miért?Hiszen olyan jól meg voltatok.
-Nem hagyhatnánk?!
-Nem Lara! Nem! Mond el,hogy mi történt.
-Meg akart erőszakolni.-itt törött el végképp a mécses.Könnyei patakokban kezdtek végigfolyni arcán.
-Basszus Lara. Miért nem mondtad el?
-Nem tudtam. Szégyeltem magam. Megalázottnak éreztem magam. És ha nincs ott az a nő akkor..
-Ne is gondolj ilyenekre! Nem tudta meg tenni az a féreg. Ha meglátom komolyan nem tudom,hogy mit teszek vele. 
-Én voltam a hülye. Hogy is gondolhattam,hogy egy 19 éves srác csak beszélgetni akar. Szánalmas vagyok. Hogy is hittem,hogy szerethet?!
-Ugyan Lara. Hülyén hangzik, de te tényleg jobbat érdemelsz.
-Köszönöm.
-Baszki most,hogy hagyjalak itt?
-A Londoni útra célzol?-nézett fel szipogva.
-Arra. Nem hagyhatlak ilyen állapotban magadra.
-Majd megleszek valahogy.
-Nem! Nem hagylak itt! Pakolj! Jössz velem!
-Komolyan? És mit kezdjek ott magammal? 
-Keresünk neked valami nyári munkát. Milyen király lesz,hogy egy ház csak is a miénk. Londonban. Előre látom. Szuper lesz!